2.fejezet:
Végső temetés
Írta: Roland Winchester
Írta: Roland Winchester
Lefutottunk
Mansonnal a bejárati ajtóhoz. Az ajtón felkenődve ,és hulla
részegen Viktória. Manson oda rohant ,és felkapta a vállára őt
majd letette a kanapéra. Viki csak püffögöt ,és mormogott
valamit. Oda mentem hozzá ,hogy megkérdezzem jól van e. Bár az
állapotából ítélve gondolná az ember,hogy amit éppen a vécébe
hány az nem szivárvány ,de gondoltam ha megkérdezem akkor az életben
egyszer legalább megnyílik nekem ,és elmondja mi a gondja.
-Mindig csak
leszidtam,és sértegettem. -a matt részeg Viktórián hatott az
őszinteségi varázslat. Viki nehezebben viseli a kedvenc kisöcsém
halálát mint én? Felháborodtam magamban ,hisz nekem kéne úgy
szenvedni ,mint most neki. Ő bőg még én csendben kuporgok a
szobámban. Mit mondjak neki gondolkoztam két percig is amíg Viki
az arcomba lihegte az alkoholtól bűzös leheletét. Aztán kijött
aminek ki kellet jönnie:
-Tom meghalt,és a
döntéseinken semmit sem tudunk változtatni. El kell őt temetnünk
újra. Úgy hogy kimondjuk a nevét,és sírunk. Ha nem szakadunk el
a gyásztól akkor bele ragadunk ,és sosem kaparjuk le magunkról.
Húzni fogjuk magunk után amíg el nem szakad,és akkor vége lesz
mindennek. Érted miért kell holnap elmennünk újra eltemetni
Tomot? -Kimondtam a nevét,és erre Viki és Manson is felkapta a
fejét,és a tekintetét rám szegezte. E sok idő a gondolkodással
elég volt. Találkozni akarok már Armeryvel,és persze tudni akarok
a többi kiválasztottról,hogy mi van velük ,de sosem kelek útra
ha nem engedem el Tomot örökre. Amikor az arénába voltam
megjelent. Azt hittem álmodom,de most a sok gondolkodás közben rá
jöttem egy jel volt,és talán tényleg ő volt. Layla szerint a
lelkek halálukkor tudnak velünk közölni ,ezért remélem tényleg
valóságos volt az akció közben az a kis nyugalom.
Viki elaludt.
Betakargattam, majd felmentünk Mansonnal. Bebújtunk az ágyba ,és
egy mély gondolkodás után elaludtunk.
Reggel megint a
telefon ébresztő szólalt meg Viki szobájában. Át mentem a
szobájába,és kidobtam az ablakon a telefonját. Elegem lett a napi
szokásos kis 'gyász' rituáléjától. Erre persze egyből
felkelt,és osztott engem rendesen. Majd mikor lenyugodott ezt
mondta:
-Mikor megyünk ma
a temetésre?
-Hát még
emlékszel rá,hogy ezt mondtam. Ma elmegyünk szóval készülődj
,mert most akarom csinálni amíg fent van a nap. Hamarosan nagy
vihar közeledik.- nem hazudtam. Tényleg hatalmas vihar közelit a
városkánk fölé. Már majdnem négy hónapja annak ,hogy
elraboltak a fények. Olyan sokat küzdöttem ,de sosem lesz
megállás. A következő ellenségtől jobban félek ,mint egy ilyen
vihartól. Az arénában rendszeresen volt vihar, meg sem kottyan már
a természeti csapás ,de amikor az egész vámpír világ ellened
van. Úgy érzem ,hogy még mindig az arénában vagyok csak éppen
pihenőben. Mindenki a fejemet akarja az ősiek elé vinni ,hogy
jutalmat kapjanak. Milyen példát mutatnak így a jövő
vámpírjainak ezek az ősiek. Élén Avrechor kinek szívét tépném
ki. Már rengetegszer elképzeltem ahogy megölöm őt ,de még sosem
volt erőm megkeresni ,vagy után érdeklődni tudnak e róla
valamit.
Viki elkészült,és
én is. Manson már kint parkol így elindultunk az utolsó
temetésünkre ahol végleg elbúcsúzom Tomtól. Viszem magammal a
kedvenc képét amin én vagyok ,és ő. Út közben síri csönd
uralkodik a kocsiban. Általában Viki az utcán meglátott lányokat
kritizálja,de most csak csöndben van,és néz ki a fejéből.
Mikor megérkezünk
megfogom Viki kezét,és együtt sétálunk Tom sírjához. Mellette
meg annyi Archer sírja ,de az övé más. Az övé kitűnik a
tömegből ,mert fényes,és tele van színes virággal. Együtt
sírunk ,majd Viki letesz egy levelet Tom sírjára amin ez áll:
„bocsánat kérés”
Megszakad a
szívem,de valami történik a bensőmben miközben ölelgetem Vikit.
Érzem,hogy a lelkem kiöli magából az érzést amit úgy hívunk
gyász. Lassan homályos lesz a világ majd vérezni kezdd a szemem.
Viki megfogja a vállaimat,és a szememet rebesgeti ,hogy mi baja
lehet. A vércseppek a földön foltokat hagynak ,majd egyszer csak
eláll a vérzés. A földön a vércseppek bele ivódtak a földbe,és
nem éreztem semmi -féle gyászt,vagy hiányérzetet. Mintha Tom
elvette volna tőlem a gyász lehetőségét.
Három nap múlva;
Viki már nem iszik
,és felhagyott a robotos élettel. Most már olyan ,mint régen ,és
megint csak idegesít. Mansonnal tartottunk egy három napos
randit,és elmentünk olyan helyekre amit csak mi ismerünk. A fához
ahol elsőnek találkoztunk ,és elmondta hogy ő is vámpír. Aztán
a helyre ahol elvitt minket a fehér fény. Aztán elvitt az első
helyre ahol megláttam az iskolába ,de szerencsémre zárva volt
,így nem kellet bemennem. Őszintén nem érdekem most hallgatni
Layla ,és Sidney tökéletes életét. Most csak magamra
koncentrálok ,és arra hogy hol ,és hogy vannak a többiek. Mikor
haza értünk a suliból Mansonnal láttuk,hogy Samuel autója ott
áll a házunk előtt ,így nagyon gyorsan besiettünk hozzá.
Szerintem legérzelmesebb rész :3
VálaszTörlésNagyon tetszik :$ várom a következő részt :3 :))
VálaszTörlésKöszönöm szépen :3 A következő részbe ennél is többet bele adok ♥
Törlés