2013. december 27., péntek

My Little Family 3: A háromszög második fejezet

2.fejezet: Végső temetés
Írta: Roland Winchester


Lefutottunk Mansonnal a bejárati ajtóhoz. Az ajtón felkenődve ,és hulla részegen Viktória. Manson oda rohant ,és felkapta a vállára őt majd letette a kanapéra. Viki csak püffögöt ,és mormogott valamit. Oda mentem hozzá ,hogy megkérdezzem jól van e. Bár az állapotából ítélve gondolná az ember,hogy amit éppen a vécébe hány az nem szivárvány ,de gondoltam ha megkérdezem akkor az életben egyszer legalább megnyílik nekem ,és elmondja mi a gondja.
-Mindig csak leszidtam,és sértegettem. -a matt részeg Viktórián hatott az őszinteségi varázslat. Viki nehezebben viseli a kedvenc kisöcsém halálát mint én? Felháborodtam magamban ,hisz nekem kéne úgy szenvedni ,mint most neki. Ő bőg még én csendben kuporgok a szobámban. Mit mondjak neki gondolkoztam két percig is amíg Viki az arcomba lihegte az alkoholtól bűzös leheletét. Aztán kijött aminek ki kellet jönnie:
-Tom meghalt,és a döntéseinken semmit sem tudunk változtatni. El kell őt temetnünk újra. Úgy hogy kimondjuk a nevét,és sírunk. Ha nem szakadunk el a gyásztól akkor bele ragadunk ,és sosem kaparjuk le magunkról. Húzni fogjuk magunk után amíg el nem szakad,és akkor vége lesz mindennek. Érted miért kell holnap elmennünk újra eltemetni Tomot? -Kimondtam a nevét,és erre Viki és Manson is felkapta a fejét,és a tekintetét rám szegezte. E sok idő a gondolkodással elég volt. Találkozni akarok már Armeryvel,és persze tudni akarok a többi kiválasztottról,hogy mi van velük ,de sosem kelek útra ha nem engedem el Tomot örökre. Amikor az arénába voltam megjelent. Azt hittem álmodom,de most a sok gondolkodás közben rá jöttem egy jel volt,és talán tényleg ő volt. Layla szerint a lelkek halálukkor tudnak velünk közölni ,ezért remélem tényleg valóságos volt az akció közben az a kis nyugalom.
Viki elaludt. Betakargattam, majd felmentünk Mansonnal. Bebújtunk az ágyba ,és egy mély gondolkodás után elaludtunk.
http://www.dhr.virginia.gov/registers/Counties/Buckingham/014-0052_Stanton_Family_Cemetery_VLR_4th_web.jpg
Reggel megint a telefon ébresztő szólalt meg Viki szobájában. Át mentem a szobájába,és kidobtam az ablakon a telefonját. Elegem lett a napi szokásos kis 'gyász' rituáléjától. Erre persze egyből felkelt,és osztott engem rendesen. Majd mikor lenyugodott ezt mondta:
-Mikor megyünk ma a temetésre?
-Hát még emlékszel rá,hogy ezt mondtam. Ma elmegyünk szóval készülődj ,mert most akarom csinálni amíg fent van a nap. Hamarosan nagy vihar közeledik.- nem hazudtam. Tényleg hatalmas vihar közelit a városkánk fölé. Már majdnem négy hónapja annak ,hogy elraboltak a fények. Olyan sokat küzdöttem ,de sosem lesz megállás. A következő ellenségtől jobban félek ,mint egy ilyen vihartól. Az arénában rendszeresen volt vihar, meg sem kottyan már a természeti csapás ,de amikor az egész vámpír világ ellened van. Úgy érzem ,hogy még mindig az arénában vagyok csak éppen pihenőben. Mindenki a fejemet akarja az ősiek elé vinni ,hogy jutalmat kapjanak. Milyen példát mutatnak így a jövő vámpírjainak ezek az ősiek. Élén Avrechor kinek szívét tépném ki. Már rengetegszer elképzeltem ahogy megölöm őt ,de még sosem volt erőm megkeresni ,vagy után érdeklődni tudnak e róla valamit.
http://profile.ultimate-guitar.com/profile_mojo_data/8/3/4/3/834340/pics/_c618188_image_0.jpg
Viki elkészült,és én is. Manson már kint parkol így elindultunk az utolsó temetésünkre ahol végleg elbúcsúzom Tomtól. Viszem magammal a kedvenc képét amin én vagyok ,és ő. Út közben síri csönd uralkodik a kocsiban. Általában Viki az utcán meglátott lányokat kritizálja,de most csak csöndben van,és néz ki a fejéből.
Mikor megérkezünk megfogom Viki kezét,és együtt sétálunk Tom sírjához. Mellette meg annyi Archer sírja ,de az övé más. Az övé kitűnik a tömegből ,mert fényes,és tele van színes virággal. Együtt sírunk ,majd Viki letesz egy levelet Tom sírjára amin ez áll: „bocsánat kérés”
Megszakad a szívem,de valami történik a bensőmben miközben ölelgetem Vikit. Érzem,hogy a lelkem kiöli magából az érzést amit úgy hívunk gyász. Lassan homályos lesz a világ majd vérezni kezdd a szemem. Viki megfogja a vállaimat,és a szememet rebesgeti ,hogy mi baja lehet. A vércseppek a földön foltokat hagynak ,majd egyszer csak eláll a vérzés. A földön a vércseppek bele ivódtak a földbe,és nem éreztem semmi -féle gyászt,vagy hiányérzetet. Mintha Tom elvette volna tőlem a gyász lehetőségét.
Három nap múlva;
Viki már nem iszik ,és felhagyott a robotos élettel. Most már olyan ,mint régen ,és megint csak idegesít. Mansonnal tartottunk egy három napos randit,és elmentünk olyan helyekre amit csak mi ismerünk. A fához ahol elsőnek találkoztunk ,és elmondta hogy ő is vámpír. Aztán a helyre ahol elvitt minket a fehér fény. Aztán elvitt az első helyre ahol megláttam az iskolába ,de szerencsémre zárva volt ,így nem kellet bemennem. Őszintén nem érdekem most hallgatni Layla ,és Sidney tökéletes életét. Most csak magamra koncentrálok ,és arra hogy hol ,és hogy vannak a többiek. Mikor haza értünk a suliból Mansonnal láttuk,hogy Samuel autója ott áll a házunk előtt ,így nagyon gyorsan besiettünk hozzá.

3 megjegyzés: